Az a bizonyos három "m" betű...

Folytatódik a beszámoló jelenlegi kiállításunkról. 

Bakos Péter, a tihanyi Művésztelep gondnokának számunkra nagyon kedves megnyitó beszédét teljes egészében közreadjuk:

Hölgyeim és Uraim!

Mindnyájukat tisztelettel köszöntöm! és külön is szeretettel, barátsággal és nagyrabecsüléssel köszöntöm az alkotókat, a Tűzikék  Foltmozaik Műhely tagjait, akiknek a jóvoltából lehetünk  most itt.

Amikor Márta felkért, hogy mondjak néhány gondolatot kiállításuk megnyitóján, bevallom, nagyon meglepődtem. Olyannyira, hogy először szabadkoztam is, de Márta folytatta: a lányok rád szavaztak és te olyan régóta ismersz bennünket.

Egy pillanat alatt végigfutottak előttem egy bő évtized  foltvarrókkal  kapcsolatos  emlékei  és éreztem,  sem indokom, sem szándékom nincs, hogy elhárítsam magamtól ezt a megtisztelő felkérést.

Közel másfél évtizede annak, hogy egy barátom felesége Márta figyelmébe ajánlotta a Magyar Képzőművészeti Egyetem Tihanyi Művésztelepét,  mint  kikapcsolódásra, elmélyült alkotó  munkára egyaránt alkalmas ihletet adó helyet.

Az ajánlást rövid egyeztetés, helyszíni bejárás követte, majd hamarosan eljött a nap, amikor ötven foltvarró hölgyet fogadhattunk szerte az országból.

Természetesen először a szervezők, a Tűzikék műhely tagjai érkeztek meg és azonnal munkához is láttak.  Mire észbe kaptunk volna, átrendezték az ebédlőt, elfoglalták a konyhánkat, tálcára rakták süteményeiket, mindenhova, ahova gombostűt lehetett szúrni, kitűzték alkotásaikat és beüzemelték varrógépeiket.

Mi, az ott dolgozók, csak kerülgettük a zsibongó műhellyé előlépett ebédlőt és az ablakon át figyeltük,  mi  történik odabenn?    Ekkor kezdett el foglalkoztatni, mi is ez a foltvarrás, mely ennyire rabul ejt lányokat, asszonyokat, nagymamákat.

Utána néztem és mondhatom, nagyon gazdag történelme, irodalma van: a kínaiaktól, egyiptomiakon, görögökön , amerikai telepeseken át a legújabb időkig, amikor megalakult a Magyar Foltvarró Céh.  Ma reneszánszát éli, de az alkotások már nem kényszerűségből, hanem a lakás díszítésére készülnek.

Mi is a foltvarrás?          Tapasztalásomat három „ m” betűvel kezdődő szóval tudom legjobban kifejezni:

Megszállottság, munka és művészet egyszerre.

De miként lesz a megszállott munkából művészet? 

A  művészet  lényege, hogy a művész meglátja az anyagban rejlő lehetőségeket, alkotó erejével kibontja azt,így megszületik a mű.  Így van ez a foltvarrás esetében is:  a látszólag értéktelen szövet darabokból értékeset, szépet, a színek harmóniáját varázsolja elő az alkotó.

Somerset  Maugham angol író szerint a művészet a találékonyak menedéke az élet unalma elől.   Egy másik gondolkodó szerint a művészet a szabadság illata.

Úgy vélem, ez a menedék, az alkotás vágya, a szabadság illata vonzza a foltvarrókat a gép mellé és tartja  fogva őket minden szabad percükben.

December van,  odakint  ködös, nyirkos, barátságtalan idő, minden komor, szürke.

Ahogy belépünk e kis térbe és rápillantunk ezekre az alkotásokra, szíven üt a színek játéka, a szépség és az élet öröme,  amely  sugárzik  ezekből az alkotásokból.

Azt kívánom a látogatóknak, a kiállítás megtekintőinek, hogy sejtsenek meg valamit az alkotás öröméből és ébredjen lelkükben vágy a szépre és jóra.

Az alkotóknak pedig azt kívánom,  még  sokáig tudják színesebbé tenni saját, családjaik és környezetük életét alkotásaikkal, a szabadság illatával.

És még sokszor jöjjenek el Tihanyba, hogy mi is gazdagodhassunk általuk.

Ezután csoportvezetőnk, Mátyás Márti üdvözölte a vendégeket:

Sok szeretettel köszöntöm kedves vendégeinket a Tűzikék Foltmozaik Műhely nevében. 

Köszönjük, hogy elfogadták meghívásunkat.

Az előző kiállításunk óta eltelt időről röviden: 

Ebben az évben beléptünk a nagykorúak társaságába, 18 évesek lettünk.

Varrtunk pályázatra, kiállításra, varrtunk közös varrásokon, tanfolyamokon, ajándékba és csak a magunk kedvtelésére.

A korábbi évekhez hasonlóan, idén már a 13. tihanyi hétvégénket rendeztük meg, melyre az ország számos pontjáról érkeztek érdeklődők. 

Az évek során sok-sok egyéni alkotás született, a kulcstartótól a nagy ágytakaróig, melyek közül a hely adottsága miatt most csak néhányat mutatunk be.

A nagyobb hangsúlyt a közösen tervezett és elkészített csoportmunkákra fektettük. Kiállítottunk egy régebbi alkotást is, az Óváros címűt, mert azt gondoltuk, hogy ez megunhatatlan. 

Mint a meghívónkon is szerepelt, kiállításunk címe: Szín-játék. 

Valamennyi közös munkánkra jellemző. Játék a színekkel. 

Hónapok óta tervezgettünk, kísérleteztünk, textilfestős hétvégéket tartottunk és születtek a következő alkotások: 

- Színkörök – Sorsoltunk egy-egy színt és a magunk festette textilből monokróm, meghatározott átmérőjű, de bármilyen technikával készülő képet kellett létrehozni. 

- Kifordítom-befordítom – nincs magyar neve, de a papírművészek által használt technikát kipróbáltuk textilből  –  Ismét színeket sorsoltunk, mintákat válogattunk és ebből ollóztunk, ragasztottunk, varrtunk. Ezeknek a motívumoknak elkészítettük a miniatűr változatát is és ezen olvasható a csoport tagjainak neve is. 

- Ólomüvegek – egy másik művészet, az üvegművészet ihletett bennünket. Applikálással, teljes egészében kézi varrással készültek ezek a szecessziós motívumokat ábrázoló képek.

- Buborékok – legfiatalabb sorozatunk. Itt kísérleteztünk legtöbbet a színekkel, a mérettel, a formákkal. Különálló darabként is megállják a helyüket, de így egybefonódva egy kicsit a csoport ars poétikáját is kifejezi. 

Jó együtt lenni, ha kell egymást támogatni, jó együtt tervezgetni, kísérletezni, alkotni.

A kiállított munkák között szerepel egy „kakukktojás”. Ez egy takaró, amely a meghívónkon is szerepel. Az idei tihanyi hétvégénk belépő blokkjait tartalmazza. A blokkok különbözőek, egy-egy részvevő munkája. 

Benedáné Marika jóvoltából ezek összevarrásra kerültek, takaró, ajándék született belőlük. 

Ezzel a takaróval szeretnénk megköszönni Bakos Péternek azt a sok segítséget, amit azóta kapunk Tőle, hogy 2001-ben ismeretlen idegenként bekopogtunk a tihanyi művésztelepre, hogy kaphatnánk-e szállást egy hétvégére. A fogadtatás, a művésztelep adottságai, a lenyűgöző környék rabul ejtett bennünket, azóta is  vágyódunk vissza és évről évre kapunk lehetőséget a foltvarró táborok  megrendezéséhez. Többször kalauzolt bennünket és ismertette meg velünk Tihany történelmét, nevezetességeit. Most pedig örömünkre szolgált, hogy elfogadta a felkérésünket a kiállítás megnyitására. 

A kiállításnak helyet adó Megyei Könyvtárnak, a szervezéséhez Tokos Biankának mondunk köszönetet.

Vendégeinknek pedig majd búcsúzáskor egy apró meglepetéssel szeretnénk emlékezetessé tenni a mai délutánt és megköszönni a részvételüket. 

Az apró meglepetés ebben a kosárban rejtőzött...

Sok-sok kulcstartót gyártottunk, minden vendégünknek jutott belőle  :)

Néhány egyéni alkotás is került a falakra:

A kiállítás december 30-ig megtekinthető.

A legszebb képeket köszönjük Bélának   :)